Lejártam a lábam. Ennek oka: tanártól tanárig caplattam, csak mert minden másra figyeltem azon kívül, hogy hol van az osztályterem. Francba!
Tegnapról még egy csomó akkord, dallam és szöveg foszlányai cikáztak összevissza fejemben, amíg agyam egy képet nem vetít elém: egy terem, ráragasztva az alábbi, kissé gyűrött papírfecnivel: I.E? Van olyan osztály egyáltalán? Ennyien lennénk?... Amire még egy jó nagy adag kérdésáradatban úszhattam volna- vagy éppenséggel rekeszthettem volna Dunát- azon kaptam magam, hogy itt-ott ismerős-ismeretlen arcok merednek rám a padokból, és amint látom: a tanárnő is bent van.
- S-sokat késtem?- bizonytalanodtam el, orcáimba vér szökött.
-Igen. Elég sokat. Leülni!- vakkantott felém bunkón az egyébként nagyon kedves kisugárzású (feltételezésem szerinti) oszályfőnöknőnk.
***
Alattomos, de pedig olyan kedvesnek látszott. Rögtön ez volt az első gondolatom, miután véget értek a tanítási órák az osztályfőnökkel.
-Bah!-sóhajtottam és hátradőltem a székemen.
-Valami gond van?- kérdezte halvány aggodalommal a hangjával a szobatársam, aki időközben a padársam is lett, Anna.
-Ez a nő... Ó, jesszus, pedig milyen kedvesnek látszott!
-Csak amiatt ilyen hápis, mert késtél...gondolom.
-Ö.... -kezdtem mondanivalómba, ami nagy valószínűséggel egy monológba torkollott volna, félbeszakított egy hang.
-Haha, klassz volt a reggeli előadás!-nevetett valaki az arcomba.
-Nem vagyok én... - Édes jó anyukám. *-* Ez az a srác a portától, aki megígérte, hogy... - B-Ben?
-Tényleg! Te vagy az a Zsófi nevű lány, akivel a portánál találkoztam!- csábító mosolya ismét magával ragadott, a világ máris egy kellemesebb hellyé vált. El sem hiszem, hogy ide jár, velem, azaz velünk egy osztályba!
Csak 4 óránk volt és mind az osztályfőnökkel, mint kiderült nagyon aranyos hölgy. Tényleg csak a késésem végett volt morcos:) Órák után Annával felmentünk az ezen túli közös lakásunkba, megbeszéltük, hogy elmegyünk megnézzük a nagy és csodálatos Budapestet.
-Mehetünk?? - érdeklődött Anna
-Persze - bólintottam mosolyogva.
Nagyon jól éreztük magunkat sok helyet bejártunk, de a mekit sem hagyhattuk ki. De lehet jobb lett volna mert ott találkoztunk Ricsiékkel és ami ezek után történt....ahh, inkább kihagyhattuk volna és ehettünk volna inkább valami egészségesebbet.
Szóval, az egész ott kezdődött, hogy össze találkoztunk Ricsiékkel. Meghívtak minket az asztalukhoz, elfogadtuk és leültünk.
-Srácok ő itt Anna, a szobatársam - mutattam Annára
-Én Ricsi vagyok, Zsó bátyja, ő Szabi, Jani és Marci - mutatta a mellette ülő srácokra.
-Sziasztok, örülök, hogy megismerhettelek titeket, Ricsi már most sokat mesélt rólad Zsófi, meg persze a helyes barátaidról - mosolyodott el Anna
-Remélem csak jót mesélt rólunk - kacsintott Ricsi
-Zsó, szóval helyesnek tartasz minket?? - pillantott rám Szabi
-Hát hogyne, Ricsinek csak helyes barátai vannak. Nem férne bele az imidzébe, hogy ne így legyen - vigyorodtam el. Kb még másfél órát ott üldögéltünk és beszélgettünk, tiszta jól elvoltunk és Anna is nagyon jól beilleszkedett.
-Szerintem mi megyünk - álltam fel Annával együtt
-Mi is jövünk veletek....persze csak, ha nektek nem gond - fürkészte a tekintetem Szabi
-Dehogyis, gyertek nyugodtan - mondtam. Így hát megindultunk a meki be és kijáratához. Ahogy sétáltunk a sétányon a fiúk leálltak valami üzlethez így mi is elkezdtünk nézelődni.
-Helló Zsófi - hallottam meg a hátam mögül egy ismerős hangot, persze reflexből megpördültem.
-Ben?? Szia - nyögtem ki nagy nehezen
-Miujság? Mit kerestek itt?? - érdeklődött. De mire válaszolhattam volna valaki átkarolta a vállam.
-Jaj csak azt ne mond, hogy jártok?? Ugye nem megint te csapod le a kezemről a legszebb lányt?? - mondta mosolyogva Szabi
-Hahahaha, nem járunk, csak osztálytársak vagyunk - nem nagyon értelmeztem,hogy miről is van szó, inkább azon agyaltam, hogy honnan ismerik egymást??
-Ti ismeritek egymást?? - kérdeztem hol Szabira hol Ben-re nézve
-Ő az öcsém - mondta Szabi, és ekkor már beugrott. Márai Szabolcs és a portán is Márai Bencét mondtak.
-Értem. Hát örülök nektek, de nekem mennem kel - tekintetemmel valami menekülő utat kerestem,hogy mielőbb menekülhessek kettőjük társaságából, gyorsan kinyögtem egy "Sziasztokot" és már ott sem voltam. Közben szegény Annáról is elfeledkeztem, de ő rólam nem ezért utánam jött és együtt baktattunk vissza a koleszba. Szerintem Anna már leszűrte, hogy mit is gondolok és érzek.
Gyorsan lezuhiztam, belebújtam a pizsimbe és lepattantam a kanapéra Anna mellé. Mosolyogva rám nézett és akaratlanul is elnevettem magam, majd belekezdtünk egy csajos beszélgetésbe, elmeséltem neki, hogy honnan ismerem Szabit és, hogy nem is tudta, hogy van neki egy öccse, azt meg főlek nem, hogy Ben az....
-De ez még mind semmi - néztem rá
-Na ki vele! Mi van még?? - kíváncsiskodott
-Hát, nyáron eléggé összegabalyodtunk Szabival...,de aztán megbeszéltük, hogy hagyjuk inkább és, ha együtt kell lennünk akkor még úgy is egymásba sodor az élet.
-Azta, de ezt nem csodálom. A bátyádnak nagyon helyes barátai vannak és a bátyád sem panaszkodhat - pirult el
-Neked tetszik Ricsi?? - nevettem el magam
-Előfurdalhat, de nem számít. Láttam mennyi csajnak tetszik és, hogy neki is mindig más lány tetszik, szóval,ha lehet akkor ez maradjon köztünk és hagyjuk ezt a témát. - bólintásommal jeleztem, hogy nem fogom elmondani Ricsinek, majd bevonultunk mindketten a saját kis szobánkba aludni, hogy holnap üdén kezdjük a napot.
Tegnapról még egy csomó akkord, dallam és szöveg foszlányai cikáztak összevissza fejemben, amíg agyam egy képet nem vetít elém: egy terem, ráragasztva az alábbi, kissé gyűrött papírfecnivel: I.E? Van olyan osztály egyáltalán? Ennyien lennénk?... Amire még egy jó nagy adag kérdésáradatban úszhattam volna- vagy éppenséggel rekeszthettem volna Dunát- azon kaptam magam, hogy itt-ott ismerős-ismeretlen arcok merednek rám a padokból, és amint látom: a tanárnő is bent van.
- S-sokat késtem?- bizonytalanodtam el, orcáimba vér szökött.
-Igen. Elég sokat. Leülni!- vakkantott felém bunkón az egyébként nagyon kedves kisugárzású (feltételezésem szerinti) oszályfőnöknőnk.
***
Alattomos, de pedig olyan kedvesnek látszott. Rögtön ez volt az első gondolatom, miután véget értek a tanítási órák az osztályfőnökkel.
-Bah!-sóhajtottam és hátradőltem a székemen.
-Valami gond van?- kérdezte halvány aggodalommal a hangjával a szobatársam, aki időközben a padársam is lett, Anna.
-Ez a nő... Ó, jesszus, pedig milyen kedvesnek látszott!
-Csak amiatt ilyen hápis, mert késtél...gondolom.
-Ö.... -kezdtem mondanivalómba, ami nagy valószínűséggel egy monológba torkollott volna, félbeszakított egy hang.
-Haha, klassz volt a reggeli előadás!-nevetett valaki az arcomba.
-Nem vagyok én... - Édes jó anyukám. *-* Ez az a srác a portától, aki megígérte, hogy... - B-Ben?
-Tényleg! Te vagy az a Zsófi nevű lány, akivel a portánál találkoztam!- csábító mosolya ismét magával ragadott, a világ máris egy kellemesebb hellyé vált. El sem hiszem, hogy ide jár, velem, azaz velünk egy osztályba!
Csak 4 óránk volt és mind az osztályfőnökkel, mint kiderült nagyon aranyos hölgy. Tényleg csak a késésem végett volt morcos:) Órák után Annával felmentünk az ezen túli közös lakásunkba, megbeszéltük, hogy elmegyünk megnézzük a nagy és csodálatos Budapestet.
-Mehetünk?? - érdeklődött Anna
-Persze - bólintottam mosolyogva.
Nagyon jól éreztük magunkat sok helyet bejártunk, de a mekit sem hagyhattuk ki. De lehet jobb lett volna mert ott találkoztunk Ricsiékkel és ami ezek után történt....ahh, inkább kihagyhattuk volna és ehettünk volna inkább valami egészségesebbet.
Szóval, az egész ott kezdődött, hogy össze találkoztunk Ricsiékkel. Meghívtak minket az asztalukhoz, elfogadtuk és leültünk.
-Srácok ő itt Anna, a szobatársam - mutattam Annára
-Én Ricsi vagyok, Zsó bátyja, ő Szabi, Jani és Marci - mutatta a mellette ülő srácokra.
-Sziasztok, örülök, hogy megismerhettelek titeket, Ricsi már most sokat mesélt rólad Zsófi, meg persze a helyes barátaidról - mosolyodott el Anna
-Remélem csak jót mesélt rólunk - kacsintott Ricsi
-Zsó, szóval helyesnek tartasz minket?? - pillantott rám Szabi
-Hát hogyne, Ricsinek csak helyes barátai vannak. Nem férne bele az imidzébe, hogy ne így legyen - vigyorodtam el. Kb még másfél órát ott üldögéltünk és beszélgettünk, tiszta jól elvoltunk és Anna is nagyon jól beilleszkedett.
-Szerintem mi megyünk - álltam fel Annával együtt
-Mi is jövünk veletek....persze csak, ha nektek nem gond - fürkészte a tekintetem Szabi
-Dehogyis, gyertek nyugodtan - mondtam. Így hát megindultunk a meki be és kijáratához. Ahogy sétáltunk a sétányon a fiúk leálltak valami üzlethez így mi is elkezdtünk nézelődni.
-Helló Zsófi - hallottam meg a hátam mögül egy ismerős hangot, persze reflexből megpördültem.
-Ben?? Szia - nyögtem ki nagy nehezen
-Miujság? Mit kerestek itt?? - érdeklődött. De mire válaszolhattam volna valaki átkarolta a vállam.
-Jaj csak azt ne mond, hogy jártok?? Ugye nem megint te csapod le a kezemről a legszebb lányt?? - mondta mosolyogva Szabi
-Hahahaha, nem járunk, csak osztálytársak vagyunk - nem nagyon értelmeztem,hogy miről is van szó, inkább azon agyaltam, hogy honnan ismerik egymást??
-Ti ismeritek egymást?? - kérdeztem hol Szabira hol Ben-re nézve
-Ő az öcsém - mondta Szabi, és ekkor már beugrott. Márai Szabolcs és a portán is Márai Bencét mondtak.
-Értem. Hát örülök nektek, de nekem mennem kel - tekintetemmel valami menekülő utat kerestem,hogy mielőbb menekülhessek kettőjük társaságából, gyorsan kinyögtem egy "Sziasztokot" és már ott sem voltam. Közben szegény Annáról is elfeledkeztem, de ő rólam nem ezért utánam jött és együtt baktattunk vissza a koleszba. Szerintem Anna már leszűrte, hogy mit is gondolok és érzek.
Gyorsan lezuhiztam, belebújtam a pizsimbe és lepattantam a kanapéra Anna mellé. Mosolyogva rám nézett és akaratlanul is elnevettem magam, majd belekezdtünk egy csajos beszélgetésbe, elmeséltem neki, hogy honnan ismerem Szabit és, hogy nem is tudta, hogy van neki egy öccse, azt meg főlek nem, hogy Ben az....
-De ez még mind semmi - néztem rá
-Na ki vele! Mi van még?? - kíváncsiskodott
-Hát, nyáron eléggé összegabalyodtunk Szabival...,de aztán megbeszéltük, hogy hagyjuk inkább és, ha együtt kell lennünk akkor még úgy is egymásba sodor az élet.
-Azta, de ezt nem csodálom. A bátyádnak nagyon helyes barátai vannak és a bátyád sem panaszkodhat - pirult el
-Neked tetszik Ricsi?? - nevettem el magam
-Előfurdalhat, de nem számít. Láttam mennyi csajnak tetszik és, hogy neki is mindig más lány tetszik, szóval,ha lehet akkor ez maradjon köztünk és hagyjuk ezt a témát. - bólintásommal jeleztem, hogy nem fogom elmondani Ricsinek, majd bevonultunk mindketten a saját kis szobánkba aludni, hogy holnap üdén kezdjük a napot.
