A reggeli nap még most, szeptemberben is annyira erős volt, hogy szinte égette a szemem. A nap után az első, amit megpillantottam álmos szemeimmel, az a bátyám, Ricsi, arca volt. Iszonyatosan hülye fejet vágott, és már koránjában éreztem, ahogy a bennem feltörni készülő nevetés fojtogat.
A vonat fél nyolckor indult, ezért rakétagyorsasággal össze kellett kapnom magam. Gyorsan felöltöztem még elpakoltam, amit tegnap elfelejtettem, ettem és már indultunk is. Apuék kivittek minket a vonatállomásig, elbúcsúzkodtunk és már indultunk is.
Ricsivel nagyon nehéz utazni úgy, hogy a lányok ne bámuljanak meg minket. Továbbá az rohadtul idegesítő, amikor megyünk és azt hiszik, hogy én Ricsi barátnője vagyok és akkor gyilkos tekintetekkel lőnek szitává...-.- Na de mindegy is. Az odaút kb. másfél óra volt nagyon jó, igaz kicsit hosszú, bár nem légyeg.
Megismertem Ricsi többi osztálytársát, igaz már párat ismerek, de csak azokat akik szoktak hozzánk járni: Marcit, Szabit és Janit :) Nagy tagok, igen bírom őket. Aztán hívtunk egy taxit és mentünk a koleszba. Az évnyitó 10kor volt, szóval pont oda értünk. Igen profik vagyunk :P Az igazgató elmondta a beszédjét és mondta, hogy aki kolis, annak a koliban fogják elmondani, hogy kivel és hányas szobában lesz.
Bementünk a koleszba és akkor kezdték mondani a neveket. Márai Bence 245-ös szoba Palotai Márkkal; Bartal Zsófia 246-os szoba Jakus Annával. Odamentem a recepcióhoz, de előttem még voltak ketten egy fiú és egy lány. Egy srác gondolom nem vett észre és nekem jött. Ohh nagyon helyes volt *-*
-Jaj bocsi.-mondta, majd egy csábító mosolyt eresztett meg.
-S-semmi baj- mondtam dadogva. Éreztem, ahogy a vér hevesen az arcomba szökik. Zavarba hozott...egy mosoly.
-Ben vagyok.
-Zsófi.-válaszolok kurtán.
-Remélem még találkozu~nk!- kacsintott.
-Biztosan-mondtam, majd a recepcióhoz fordultam.
Az előttem lévő srác pont akkor mondta a nevét és ha jól emlékszek akkor azt hiszem Palotai Márk-ot mondott.
-Jó napot, Bartal Zsófia vagyok.-intéztem mondandómat a recepciós felé.
Megkaptam a kulcsomat, és indulhattam a szobám keresésére. Nagyon megszenvedtem vele, de megtaláltam végre. :)) Bementem. Szobatársam bent várt rám egész otthonias környezetet teremtve a sok kipakolt cuccával.
-Szia, Bartal Zsófi vagyok- kezdtem az ismerkedést előbb én.
-Szia, én Jakus Anna vagyok-mosolygott-Te hogyhogy nem voltál a gólyatáborban?-nézett rám kérdő tekintettel a közepébe vágva.
-Éppen akkor voltunk kirándulni.
-Jaj, értem. Remélem egy osztályba kerülünk.- vigyorgott, mint a tejbe tök.
-Én is:) -"ez a beszélgetés elég felszínesnek indul. Remélem, nem lesz baj."- Sok diákot ismersz már?
-Hát eléggé, mindenkivel megismerkedtem a gólyatáborban, de ne izgulj majd mindenkit bemutatok á~m!
-Köszönöm.-mosolyogtam vissza rá. Kipakoltunk, majd körülszaglásztuk a szobákat.
Anna kedves, aranyos lány és nem utolsósorban nagyon szép is. Nyakamat rá, hogy majd körül fog lengeni minket egy csomó helyes pasi! A pasikat félretéve: nagyon remélem, hogy jóban leszünk, és ez a sablonos beszélgetés majd változik.
Azután, hogy Annával végeztünk a nagy-lányszobaszemlénkkel, visszamentünk a szobánkba és ismét pakolni kezdtünk, amit már nem találtam olyan nagyon szórakoztatónak.Hirtelen szemetszúrt valami: hol van a gitárom?! :( Mindent felkutattam, már a visszanyelt könnyek marták torkom, egyszer csak szúrásszerűen belém hasít valami: Ricsi! Ricsinél hagytam! Gyorsan küldtem rá egy sms-t.
A válasz meglepően gyorsan érkezett:
"Őőőő, de. Nálam van. Itt, az enyém mellet."
"Rohanok érte. Hányas szoba a tiéd?"
"164"
"Oké, repültem!"-küldtem az utolsó sms-t.
-Anna, átmegyek Ricsihez a gitároméért- szóltam mosolyogva Annához.
-Rendeben-vigyorodott el. Az a vadkörte-gondoltam, majd elmosolyodtam csendesen magamban.
Kimentem az ajtón, majd elkezdtem keresni Ricsiék szobáját. Egyel lejjeb találtam meg, bekopogtam.
-Majd én nyitom!-libbent egy ismerős hang az ajtón keresztül a füleimbe, de egy cseppet sem hasonlított Ricsiére.
Nyílt az ajtó, és Szabi képe fogadott: -Szia Zsóf -üdvözölt.
-Szia Szabi-köszöntöttem, majd nyomott két puszit az arcomra.
-Faszikám, itt a húgod!-kiáltott a bátyámnak. Kedves... nagyon kedves, mondhatom.
-Zzsóóó~!-ordibált Ricsi-Gyere be. -beléptem. Kissé meglepődtem, mivel még tengernyi ismeretlen arc is meredt rám.
Köszöntöttem, ahogy ők is. Úgy éreztem, mintha egy kész orosz hadsereg ordítana a pofámba. Hehe.
-Srácok, ő itt a húgom Zsófi. -mutatott be Ricsi -Marcit, Janit és persze Szabikát már ismered. -nézett a három jómadárra -Ők pedig itt Béla, Andor, Ákos és Tomi. -mutatott a négy jóképű srácra. Mamám, elolvadok! *-*
Persze nem mintha az ismert trió nem lenne elképesztően helyes. Még jó, hogy bátyám van :P Mindig a leghelyesebb haverokat fogja ki. Vágja, mi kell egy csajnak.
-Oké, majd megpróbálom megjegyezni-mosolyogtam a srácokra.-Ricsi, légy oly kedves, add ide a gitárom, mert még nyakig állok a pakolnivalóban.-fordultam felé.
-Hozom is~ -bólintott, és bement a (feltételezem, az ő saját) szobájába-Tessék-nyújtotta felém a gitárom♥
-Tudsz gitározni?-kerekedtek el Szabi szemei..
-Aham-nevettem el magam.
-Akkor nyáron te szoktad játszani a Hey there delilah-ot?-nézett rám. Láttam, érdekli a téma.
-Őőő, hát igen- orcáim színe vörösebbre váltott.
-Amarha leánko', én azt hittem, hogy netről megy, és nem te játszol. Faszikám, ezzel nem is dicsekedtél!-nézett elsőnek rám majd Ricsire.
-Jólvan-jólvan, haver. Nekem is kimegy néha valami a fejemből.- Ricsi két kezét mellkasa elé kapva hátrahőkölt és védekezést színlelt. Haha, ez a hülye! :'D
-Srácok, örülök, hogy megismerhettelek titeket, de én már megyek is. -intettem, majd búcsúzóul Ricsit és Szabit megöleltem.
-Hej!-kiáltották a többiek-És velünk mi lesz? Mi is itt vagyunk! Látsz minket?- kiáltottak utánam. Végül megesett rajtuk a szívem, megöleltem hát mindet, legyenek boldogok.
Mikor visszamentem, nem találtam Annát. Mikor végeztem ezzel az irritáló pakolással (God bless freedom!) a szobámba siettem, előkaptam a gitárom, felhangoltam, majd elkezdtem a Hey there delilah (igen, a kedvenc számom) akkordjait pengetni. A húrok zabolázatlanul táncoltak az ujjaim alatt.
Ezt játszottam, imádom ezt a számot. Ezután következett a Fall című szám, és ekkor lépett be Anna.
-Azta!!! :O-esett le Anna álla. Csoda, hogy a földet nem súrolta. -Profi vagy, emberkém! A hangod gyönyörű, és a gitárjátékod egyszerűen fantasztikus! Ha én lennék Puzsér Róbert, 11 pontot adnék!
-Köszönöm szépen, de túl sok a bók. Még a végén zavarba hozol.-mosolyogtam.
-Játszol nekem egy számot?- kérdezte nagy, cuki bociszemekkel.
-Persze, mit?
-Amit akarsz :)
Oké! akkor csapassuk az Al About-ot! :) Körülbelül a felénél járhattam, amikor Anna is bekapcsolódott. Neki is fantasztikus hangja van, annyi szent! Fantasztikus duó vagyunk!
-I don't know what's got into me.......-versenyeztek egymással hangszíneink.Ennyi aztán nem volt elég! Jöhetett egy újabb szám: Heart On Fire Éjfélig nyúlt a kis rögtönzött partink. Nagyon elvoltunk, de aztán hirtelen elkerekedett szemekkel néztünk egymásra:
-A francba, holnap suli, kapjuk össze magunkat!
Alig várom, hogy megismerhessem a többi osztálytársamat! Biztosan jó muri lesz! :D
A vonat fél nyolckor indult, ezért rakétagyorsasággal össze kellett kapnom magam. Gyorsan felöltöztem még elpakoltam, amit tegnap elfelejtettem, ettem és már indultunk is. Apuék kivittek minket a vonatállomásig, elbúcsúzkodtunk és már indultunk is.
Ricsivel nagyon nehéz utazni úgy, hogy a lányok ne bámuljanak meg minket. Továbbá az rohadtul idegesítő, amikor megyünk és azt hiszik, hogy én Ricsi barátnője vagyok és akkor gyilkos tekintetekkel lőnek szitává...-.- Na de mindegy is. Az odaút kb. másfél óra volt nagyon jó, igaz kicsit hosszú, bár nem légyeg.
Megismertem Ricsi többi osztálytársát, igaz már párat ismerek, de csak azokat akik szoktak hozzánk járni: Marcit, Szabit és Janit :) Nagy tagok, igen bírom őket. Aztán hívtunk egy taxit és mentünk a koleszba. Az évnyitó 10kor volt, szóval pont oda értünk. Igen profik vagyunk :P Az igazgató elmondta a beszédjét és mondta, hogy aki kolis, annak a koliban fogják elmondani, hogy kivel és hányas szobában lesz.
Bementünk a koleszba és akkor kezdték mondani a neveket. Márai Bence 245-ös szoba Palotai Márkkal; Bartal Zsófia 246-os szoba Jakus Annával. Odamentem a recepcióhoz, de előttem még voltak ketten egy fiú és egy lány. Egy srác gondolom nem vett észre és nekem jött. Ohh nagyon helyes volt *-*
-Jaj bocsi.-mondta, majd egy csábító mosolyt eresztett meg.
-S-semmi baj- mondtam dadogva. Éreztem, ahogy a vér hevesen az arcomba szökik. Zavarba hozott...egy mosoly.
-Ben vagyok.
-Zsófi.-válaszolok kurtán.
-Remélem még találkozu~nk!- kacsintott.
-Biztosan-mondtam, majd a recepcióhoz fordultam.
Az előttem lévő srác pont akkor mondta a nevét és ha jól emlékszek akkor azt hiszem Palotai Márk-ot mondott.
-Jó napot, Bartal Zsófia vagyok.-intéztem mondandómat a recepciós felé.
Megkaptam a kulcsomat, és indulhattam a szobám keresésére. Nagyon megszenvedtem vele, de megtaláltam végre. :)) Bementem. Szobatársam bent várt rám egész otthonias környezetet teremtve a sok kipakolt cuccával.
-Szia, Bartal Zsófi vagyok- kezdtem az ismerkedést előbb én.
-Szia, én Jakus Anna vagyok-mosolygott-Te hogyhogy nem voltál a gólyatáborban?-nézett rám kérdő tekintettel a közepébe vágva.
-Éppen akkor voltunk kirándulni.
-Jaj, értem. Remélem egy osztályba kerülünk.- vigyorgott, mint a tejbe tök.
-Én is:) -"ez a beszélgetés elég felszínesnek indul. Remélem, nem lesz baj."- Sok diákot ismersz már?
-Hát eléggé, mindenkivel megismerkedtem a gólyatáborban, de ne izgulj majd mindenkit bemutatok á~m!
-Köszönöm.-mosolyogtam vissza rá. Kipakoltunk, majd körülszaglásztuk a szobákat.
Anna kedves, aranyos lány és nem utolsósorban nagyon szép is. Nyakamat rá, hogy majd körül fog lengeni minket egy csomó helyes pasi! A pasikat félretéve: nagyon remélem, hogy jóban leszünk, és ez a sablonos beszélgetés majd változik.
Azután, hogy Annával végeztünk a nagy-lányszobaszemlénkkel, visszamentünk a szobánkba és ismét pakolni kezdtünk, amit már nem találtam olyan nagyon szórakoztatónak.Hirtelen szemetszúrt valami: hol van a gitárom?! :( Mindent felkutattam, már a visszanyelt könnyek marták torkom, egyszer csak szúrásszerűen belém hasít valami: Ricsi! Ricsinél hagytam! Gyorsan küldtem rá egy sms-t.
A válasz meglepően gyorsan érkezett:
"Őőőő, de. Nálam van. Itt, az enyém mellet."
"Rohanok érte. Hányas szoba a tiéd?"
"164"
"Oké, repültem!"-küldtem az utolsó sms-t.
-Anna, átmegyek Ricsihez a gitároméért- szóltam mosolyogva Annához.
-Rendeben-vigyorodott el. Az a vadkörte-gondoltam, majd elmosolyodtam csendesen magamban.
Kimentem az ajtón, majd elkezdtem keresni Ricsiék szobáját. Egyel lejjeb találtam meg, bekopogtam.
-Majd én nyitom!-libbent egy ismerős hang az ajtón keresztül a füleimbe, de egy cseppet sem hasonlított Ricsiére.
Nyílt az ajtó, és Szabi képe fogadott: -Szia Zsóf -üdvözölt.
-Szia Szabi-köszöntöttem, majd nyomott két puszit az arcomra.
-Faszikám, itt a húgod!-kiáltott a bátyámnak. Kedves... nagyon kedves, mondhatom.
-Zzsóóó~!-ordibált Ricsi-Gyere be. -beléptem. Kissé meglepődtem, mivel még tengernyi ismeretlen arc is meredt rám.
Köszöntöttem, ahogy ők is. Úgy éreztem, mintha egy kész orosz hadsereg ordítana a pofámba. Hehe.
-Srácok, ő itt a húgom Zsófi. -mutatott be Ricsi -Marcit, Janit és persze Szabikát már ismered. -nézett a három jómadárra -Ők pedig itt Béla, Andor, Ákos és Tomi. -mutatott a négy jóképű srácra. Mamám, elolvadok! *-*
Persze nem mintha az ismert trió nem lenne elképesztően helyes. Még jó, hogy bátyám van :P Mindig a leghelyesebb haverokat fogja ki. Vágja, mi kell egy csajnak.
-Oké, majd megpróbálom megjegyezni-mosolyogtam a srácokra.-Ricsi, légy oly kedves, add ide a gitárom, mert még nyakig állok a pakolnivalóban.-fordultam felé.
-Hozom is~ -bólintott, és bement a (feltételezem, az ő saját) szobájába-Tessék-nyújtotta felém a gitárom♥
-Tudsz gitározni?-kerekedtek el Szabi szemei..
-Aham-nevettem el magam.
-Akkor nyáron te szoktad játszani a Hey there delilah-ot?-nézett rám. Láttam, érdekli a téma.
-Őőő, hát igen- orcáim színe vörösebbre váltott.
-Amarha leánko', én azt hittem, hogy netről megy, és nem te játszol. Faszikám, ezzel nem is dicsekedtél!-nézett elsőnek rám majd Ricsire.
-Jólvan-jólvan, haver. Nekem is kimegy néha valami a fejemből.- Ricsi két kezét mellkasa elé kapva hátrahőkölt és védekezést színlelt. Haha, ez a hülye! :'D
-Srácok, örülök, hogy megismerhettelek titeket, de én már megyek is. -intettem, majd búcsúzóul Ricsit és Szabit megöleltem.
-Hej!-kiáltották a többiek-És velünk mi lesz? Mi is itt vagyunk! Látsz minket?- kiáltottak utánam. Végül megesett rajtuk a szívem, megöleltem hát mindet, legyenek boldogok.
Mikor visszamentem, nem találtam Annát. Mikor végeztem ezzel az irritáló pakolással (God bless freedom!) a szobámba siettem, előkaptam a gitárom, felhangoltam, majd elkezdtem a Hey there delilah (igen, a kedvenc számom) akkordjait pengetni. A húrok zabolázatlanul táncoltak az ujjaim alatt.
Ezt játszottam, imádom ezt a számot. Ezután következett a Fall című szám, és ekkor lépett be Anna.
-Azta!!! :O-esett le Anna álla. Csoda, hogy a földet nem súrolta. -Profi vagy, emberkém! A hangod gyönyörű, és a gitárjátékod egyszerűen fantasztikus! Ha én lennék Puzsér Róbert, 11 pontot adnék!
-Köszönöm szépen, de túl sok a bók. Még a végén zavarba hozol.-mosolyogtam.
-Játszol nekem egy számot?- kérdezte nagy, cuki bociszemekkel.
-Persze, mit?
-Amit akarsz :)
Oké! akkor csapassuk az Al About-ot! :) Körülbelül a felénél járhattam, amikor Anna is bekapcsolódott. Neki is fantasztikus hangja van, annyi szent! Fantasztikus duó vagyunk!
-I don't know what's got into me.......-versenyeztek egymással hangszíneink.Ennyi aztán nem volt elég! Jöhetett egy újabb szám: Heart On Fire Éjfélig nyúlt a kis rögtönzött partink. Nagyon elvoltunk, de aztán hirtelen elkerekedett szemekkel néztünk egymásra:
-A francba, holnap suli, kapjuk össze magunkat!
Alig várom, hogy megismerhessem a többi osztálytársamat! Biztosan jó muri lesz! :D
